Naggyon hosszú volt itt a húsvét. Mivel a nagypéntek is munkaszüneti napnak van titulálva, a húsvét hétfő pedig Anzac Day-re esett (az itt a második legnagyobb nemzeti ünnep), így a keddet is megadták extrának. Szóval mindenképp úgy gondoltuk, hogy ki kell mozdulnunk a városból néhány baráttal, mert ezt a sok szabadidőt ki kell használni. De persze túl messzire nem akartunk elmenni, így esett, hogy másodszor is Port Macquerie-t választottuk - mer' az csak 400 km, az nem nagy táv... :)
Most szemben a tavaly novemberrel, nagyon gyönyörű időnk volt végig, totál napsütés, és meleg. Imádtuk. Nem terveztünk semmi különöset, csak pihenést... no meg vízesést. Mert hogy arrafelé található a déli félteke második legnagyobb vízesése, amit legutóbb az eső miatt nem tudtunk megközelíteni. No, most megtudtuk:
Ellenbodough falls - ebbe nem estem ám bele :). A képek sorban: úton odafelé - oldalról - csoportkép (5 francia barátunk + Zsuzsi, Peti, Zsolti, Én) - lábánál - szemből - útban lefelé a lábához
Aztán második nap elmentünk egy olyan kis faluba, ami úgy van megcsinálva, ahogy 100 évvel ezelőtt éltek az emberek. Voltak berendezett kis házikók, tehénkék, kis gőzvonat, kocsma, templom - ott harangoztam is, iskola (No az eszméletlen volt. Ki volt téve egy papír az iskola ajtajára, hogy mi a tanár dolga. Pl: minden reggel szenet és vizet hozni, kitakarítani a kéményt, tanítás után olvasni a bibliát, és mindenek előtt elég pénzt félretenni, hogy öregkorára ne legyen probléma a társadalom számára...), kovács, borász, fűrészmalom, minden ilyesmi. Nagyon érdekes és kellemes volt :)
Utolsó nap még kimentünk sétálni a városba meg az óceánpartra. Sajnos most nem láttam koalát ülni a fán, pedig folyton azt lestem (itt láttuk az első "vad" koalánkat, de asszem ezt már említettem egy korábbi írásomban, sőt, mitöbb :), meg is mutattam). DE, megint láttunk delfineket ugrándozni, úgyan az alatt a világítótorony alatt, jeeee. Cukik voltak. Kattus, legközelebb ne félj, megpróbáljuk le is fotózni, csak az nem könnyű... mer' gyorsak ám...